Ugye nem hamis a citerád?

Szakmai tanácsok a citera hangoláshoz.

Hasznos olvasmány lehet. Ajánlom elolvasásra.

A citera hangolását sok zenekarban  a zenekar vezető csinálja rendszeresen, így sokan nem is találkoznak ezzel a művelettel.Ez nem olyan nagy baj, de ha valami folytán meg kell hangolni a saját hangszert, szerintem nem árt tudni, miről is van szó.

Azt ajánlom, hogy mindenkinek legyen passzentos hangolókulcsa, ami nem nyeklik nyaklik a hangolószögön, mert úgy kínszenvedés a hangolás.

Apropó hangolószög! Mikor lesznek már minden hangszeren ugyanolyan szögek, hogy ne kelljen egy zenekarban négy öt féle hangolókulcsot használni, vagy éppen annyifélét ahány hangszer van.  Ma már hozzá lehet jutni normális szöghöz, így ez nem magyarázat. A citerások szorgalmazhatnák a készítőknél, hogy egységesítsék a hangolószögek fejformáját. Ez nem változtatna a hangszer egyéniségén, zsánerén, csak a citerásoknak lenne könnyebb. Az elkalapált szög ma már egy lehetetlen megoldás ami igénytelenségre vall, és arra, hogy a készítő nem törődik a vevőjével. A citerások meg ne csak magukban mérgelődjenek, hanem tegyék szóvá a hangszer vásárlásnál az elégedetlenségüket. Valószínüleg, ha a "nagyok" egységesítenének, ezzel húznák magukkal a többieket. (Előbb utóbb)

Vissza a hangoláshoz! Ne tűrjön meg senki hangolhatatlan, hangolást nem tartó citerát maga körül. Éppen elég, hogy normál esetben is egy két használat után a hangokat utána kell húzni. Segíti az elhangolódást a hirtelen hőmérséklet változás, a magas hőmérséklet, és a levegő páratartalmának erősebb változása. Ezért ajánlott egy jó minőségű tokban tartani, pláne egy értékesebb hangszert. Ha hosszabb ideig nem használjuk a hangszert, legalább egy fordulattal tekerjük vissza a szöget, és engedjük le a citerát. Majd felhangoljuk, de így nagyban megelőzhetjük a nem kívánt alakváltozást, amely kárt okozhat.Szeressük, tiszteljük a hangszerünket. Vigyázzunk rá, ápoljuk rendszeresen. Óriási ellensége a túl száraz, illetve túl nedves levegő.

A játszó húrokat mindig hangoljuk egymáshoz képest tisztára. Ez még fontossabb, mint a percre pontos hangmagasság. Praktikus a citerát (pl. egy g-c hangszert) az első lefogott céhez hagolni tisztára, és nem az üres géhez, mivel a dalok többsége cére zár, fontosabb és praktikusabb, ha azt hangoljuk tisztára. A hangot jó estben húzzuk túl egy nagyon kicsit, és onnan eresszük vissza, onnan közelitsünk a kívánt hangra úgy, hogy a szöget a húzás felőli oldalba szinte fektessük bele. Gyakorlat kérdése. Pár hangolás után megy. Ha nyekeg nyakog, járssuk meg erősen. Ha ugrik, a dolog szinte reménytelen.

És egy nagy régi probléma. Én mint hangszerész, nem mondhatok mást: soha ne tépjük a húrt. Elhiszem, hogy a hangolást leegyszerüsíti, ha az ujjunkkal hangolásnál megtépjük a húrt, de többet veszíthetünk a mozdulattal, mint gondolnánk! Egy régi citera táborban, menő citerások panaszkodtak, hogy a húrjaim hamar elszakadnak, és gyakran hamisak. Én akkor elhittem, hogy ezek a húrok, akár rosszak is lehetnek, és hát ez van. Néha jön ki a gyárból egy egy rossz széria, de nagyon ritkán, és nagyon kevés mennyiség. Ez minden gyárban előfordol, erről a kereskedő nem tehet, habár jótállni neki kell az áruért. De nem ez volt a probléma háttere. Ott láttam először, hogy hangoláskor a húrt úgy megtépik, hogy akár egy egész hangot visszamegy.

Kérem tisztelettel, tessék jól figyelni, mert fontos!

A húr, ha 95 %-ra megfeszítik a szakítószilárdságához képest, maradandó károsodást szenvedhet. Bizonyos részeken "megfolyik". Visszaáll ugyan a kellő hangra és dolgozik, de már (rossz esetben) tökéletes nem lesz és elkezd erősen nyúlni. Sokkal gyorsabban mint alapesetben. Megbetegszik. Hamis lehet, illetve sokkal szakadékonyabb. Amikor valaki nekiesik mint tót az annyjának és mint egy íjat kihúzza a húrt, nem tudhatja, hogy a végső lehetőséghez képest meddig feszítette azt -ugyan csak egy pillanatig- de az épp elég. Ha valaki tehát aspirál a hangszerhúrjainak a hosszú életére és tiszta hangjára az türelmesebben hangoljon. És ha a feszegetéssel megölte a saját húrját, ne szidjon engem. Mert az ugye kézenfekvő, ám igazságtalan! Ezen kívül ez a helyzet akkor is, ha a húr vastagságát rosszul választjuk meg, és a húr magas feszítettségen dolgozik. Kis tapasztalattal érezhetjük a húr túlfeszítettségét, ha az ujjunkkal megnyomjuk, és egész keménynek érezzük. Ilyenkor könnyen meglehet, hogy a nyúlásának felgyorsulása már megkezdődött. Rövidebb életü lesz, és a hangja sem lesz tiszta teljesen. (Rossz, szerencsétlen esetben.)

Mindig a megfelelő húrfeszességen muzsikáljunk, és ha túl feszes a húr, vagy éppenséggel "lóg a húr," akkor cseréljünk. Mire? Merre? Ajánlom elolvasásra az előző blogbejegyzésemet mert ide kapcsolódik.

És még valami befejezésül: Vigyázzunk a szemünk világára hangolás közben! Az elpattanó húrvégeken elég nagy energiák keletkeznek egy pillanatra. Ne hajoljunk közel a hangszerhez hangoláskor. Lehetőleg legyünk tisztában azzal az állapottal, ha  a szakadási állapothoz közelítünk A húrnak hatvanöt, hetvenöt százalékos feszitettségen kell működni. Mindig legyünk tisztában, hogy a hangolószöget merre kell tekerni. A citerák ebből a szempontból sem egységesek. Itt sem ártana a külalaknak a standardizálás. Mindenesetre a citerások csak jól járnának vele. 

Egyébként is mintha írtam volna már valahol: "A citerásokkal senki sem törődik? De igen! Én biztos!